Kányádi Sándor: Köszöntő március 8-ra

Tavaszodik, virág nyílik:
hóvirág, ibolya.
Összeszedtem, mit csak leltem,

ebbe a kis csokorba.

Tavaszodik, a hegyekről
patakokba fut a hó.
Soká éljen, édesanyám,
S még száz évet nagyanyó!

Tavasszal nem telik másra,
Csak néhány szál ibolyára,
És ha az nincs, fogadjátok
szívesen a hóvirágot!

Mezei Zoltán: Nők napjára

Ha a nőnap nyáron volna,

Rózsát kötnék egy csokorba.
Szegfűt vagy búzavirágot.
Megérdemlik azt a lányok!

Ha a nőnap ősszel volna
Lombot kötném szép csokorba
Tarkát, sárgát, pirosat,
Köszöntse a lányokat!

Forrás:gyerekmese.info

Ingrid Sjöstrand

A FELNŐTTEK FURCSÁK NÉHA

A felnőttek
furcsák néha.

Azt hiszik,
elég összeterelni
két "alkalmas korú" gyereket,
és a két gyerek
automatikusan jó haver lesz.

Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna
engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával például.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Pärával,
pedig Lill-Pära kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és uganazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.

Ingrid Sjöstrand

VAN HOZZÁ KÖZÖD?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
és hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él,
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.

Ingrid Sjöstrand

HA NAGY LESZEK

Ha nagy leszek,
híres ember leszek,
titkos telefonszámot tartok,
és autogramot küldök
a gyerekeknek,
akik bajuszt rajzolnak
a képemre az újságban.

Ha megunom
a hírességet,
rendes telefonszámot
kérek,
és bajuszt növesztek,
akkor majd nem ismer meg senki
(csak a gyerekek,
akik bajuszt rajzoltak
a képemre az újságban).

Ingrid Sjöstrand

SIETEK

Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.

Forrás:http://mek.oszk.hu/00300/00303/00303.htm 

Forrás:moly.hu

Lackfi János: A buta felnőtt

Fiam csupa érdekeset
kérdezget tőlem, ámde sajna
a választ sokszor nem tudom,
hisz nem vagyok, csupán az apja.

Gyorsabb az áram, mint a fény?
Mi módon hasad az atommag?
Mért kristályos a hópehely?
Hány kráter borítja a Holdat?

Lézert hogy csinálnak vajon?
Mi vezeti lenn a vakondot?
Hogy mérik a fényéveket?
Minderre én semmit se mondok.

A sok felnőtt egyre butább,
és nem is értik a világot.
Egyszerűen élnek bele,
a legtöbb bacilust se látott.

Abban bízom, hogy a fiam
megtudja majd az összes titkot,
fel- és lemászik mindenhová,
vulkánt, Marsot kopogtat: kipp-kopp.

Mindent megmér és összeír,
s ha még élek, elhozza hozzám
több koffernyi jegyzeteit,
csak hogy addig se unatkozzam.

Majd egymás mellé leülünk,
lábunk ázik a világvégi
tóban, és a fiam nekem
a mindenséget elmeséli.

Kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtára