R. BUBÓ RÖVID ÉLETRAJZA

Hősünk egyszerű családi fészekben, szülei tizenharmadik gyermekeként bújt ki a tojásból, két ikertestvére társaságában. Szülei, bár főleg a megerőltető éjjeli műszakban dolgoztak, mégse tudtak úgy megtollasodni, mint a henye páva vagy a rátarti paradicsommadár. Bizony szürke és sivár gyermekkor várt volna Bubóra, ám minden nehézséget lebíró szorgalma már a fészekben megmutatkozott. Míg szájtáti ikertestvérei kizárólag az anyjuk és apjuk által összefogdosott rovarok és lárvák elfogyasztására szorítkoztak, addig a kisded Bubó már életének harmadik napján elkapdosott egy tucat muslicát, és öntudatosan kiette a szomszédos pók hálójából a foglyul ejtett legyeket. Így hamarosan kiemelkedett testvérei közül. ..

Mézga Aladárt, ezt a fúró-faragó kölyökzsenit, tanárok rémét és szülei szomorítóját aligha kell bemutatnunk a magyar olvasóknak, de vele együtt fogalommá vált már a hűséges Blöki, a kétbalkezes Géza papa, a házsártos Paula asszony és a nyafka Kriszta is. Ennek a könyvnek igazi hőse a vállalkozó szellemű fiú és a kutyus, aki emberi hangon tud beszélni – ha gazdáján kívül nem hallja más. Hegedűtokba rejthető űrhajójával Aladár minden éjszaka kalandos űrutazásra indul, távoli, különleges bolygókat fedez fel, és a rá váró veszedelmekből furfangos ötleteivel vágja ki magát. Nepp József, a népszerű rajzfilm sorozat alkotótársa készítette a könyv félszáz mulatságos képét.

Az országszerte nagy népszerűségnek örvendő rajzfilmek, a Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki, a Dr. Bubó, no meg a Macskák című musical magyar szövegének kivételes tehetségű szerzője Romhányi, a „Rímhányó”. Rövid, groteszk állatversei közül íme egy „másodperces”: „Apróhirdetés-rovatot / indítottak férgek és rovarok.” "Lakás: Vakolatban falbérleti / lakrést keres kisigényű / nyű."

Forrás: moly.hu

Kányádi Sándor: Köszöntő március 8-ra

Tavaszodik, virág nyílik:
hóvirág, ibolya.
Összeszedtem, mit csak leltem,

ebbe a kis csokorba.

Tavaszodik, a hegyekről
patakokba fut a hó.
Soká éljen, édesanyám,
S még száz évet nagyanyó!

Tavasszal nem telik másra,
Csak néhány szál ibolyára,
És ha az nincs, fogadjátok
szívesen a hóvirágot!

Mezei Zoltán: Nők napjára

Ha a nőnap nyáron volna,

Rózsát kötnék egy csokorba.
Szegfűt vagy búzavirágot.
Megérdemlik azt a lányok!

Ha a nőnap ősszel volna
Lombot kötném szép csokorba
Tarkát, sárgát, pirosat,
Köszöntse a lányokat!

Forrás:gyerekmese.info

Ingrid Sjöstrand

A FELNŐTTEK FURCSÁK NÉHA

A felnőttek
furcsák néha.

Azt hiszik,
elég összeterelni
két "alkalmas korú" gyereket,
és a két gyerek
automatikusan jó haver lesz.

Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna
engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával például.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Pärával,
pedig Lill-Pära kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és uganazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.

Ingrid Sjöstrand

VAN HOZZÁ KÖZÖD?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
és hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él,
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.

Ingrid Sjöstrand

HA NAGY LESZEK

Ha nagy leszek,
híres ember leszek,
titkos telefonszámot tartok,
és autogramot küldök
a gyerekeknek,
akik bajuszt rajzolnak
a képemre az újságban.

Ha megunom
a hírességet,
rendes telefonszámot
kérek,
és bajuszt növesztek,
akkor majd nem ismer meg senki
(csak a gyerekek,
akik bajuszt rajzoltak
a képemre az újságban).

Ingrid Sjöstrand

SIETEK

Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.

Forrás:http://mek.oszk.hu/00300/00303/00303.htm 

Forrás:moly.hu

Lackfi János: A buta felnőtt

Fiam csupa érdekeset
kérdezget tőlem, ámde sajna
a választ sokszor nem tudom,
hisz nem vagyok, csupán az apja.

Gyorsabb az áram, mint a fény?
Mi módon hasad az atommag?
Mért kristályos a hópehely?
Hány kráter borítja a Holdat?

Lézert hogy csinálnak vajon?
Mi vezeti lenn a vakondot?
Hogy mérik a fényéveket?
Minderre én semmit se mondok.

A sok felnőtt egyre butább,
és nem is értik a világot.
Egyszerűen élnek bele,
a legtöbb bacilust se látott.

Abban bízom, hogy a fiam
megtudja majd az összes titkot,
fel- és lemászik mindenhová,
vulkánt, Marsot kopogtat: kipp-kopp.

Mindent megmér és összeír,
s ha még élek, elhozza hozzám
több koffernyi jegyzeteit,
csak hogy addig se unatkozzam.

Majd egymás mellé leülünk,
lábunk ázik a világvégi
tóban, és a fiam nekem
a mindenséget elmeséli.